A KERESZT NÉLKÜLI KERESZTREFESZÍTÉS

„Nézzétek, milyen dicsőség vette körül! Milyen világra szóló sereget toborzott! Vajon miért? Filozófus volt talán vagy tudós? Karrierrel bíró híresség? Ó, nem! Egész egyszerűen csak alázattal bemutatta a szentmisét, és gyóntatott reggeltől estig. Hogyan jellemezzük még ezenfelül? Krisztus megjelölte sebhelyeivel…” – írta 1971. február 20-án VI. Pál pápa a pietrelcinai Pio atyáról.

Mivel testében és lelkében újra megelevenedett Jézus kínszenvedése, teljes lényével átérezte a bűn szörnyű nagyságát. Ennek súlya pedig igazából csak az Úr szenvedésének példájával mérhető. Néhány nyers megnyilvánulása, a bűnösöktől való idegenkedése a felszínes emberek rosszallását, megbotránkozását válthatta ki, ám aki jól ismerte, annak sem mutatta volna ki semmi áron fájdalmát, melyet a bűn és a bűnösök keményszívűsége miatt élt át. Ezt az állapotát ő maga „kemény mártíromságnak” nevezte. De aztán nyájas, szeretetreméltó volt az Istennel megbékélt bűnösökhöz! Ebben áll Pio atya nagysága: újra átélte Krisztus szenvedését, hogy a bűnösöket kibékítse Istennel!

Pontosan ezt méltatta benne Karol Wojtyla bíboros, mikor pappá szentelésének évfordulóját Pio atya sírjánál akarta megünnepelni. Ezt mondta homíliájában: „Különösen megható és felkavaró az a tény, hogy az Eukarisztiát Pio atya sírjánál ünnepeljük, annak sírjánál, aki Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak kínszenvedéséről, haláláról és feltámadásáról prédikált egész életén át”. Ő Pio atya.

A szenvedést és halált azonban feltámadás is követi. Pio atya nem halt meg. Most is élőnek és hatékonynak érezzük San Giovanni Rotondoban. A zarándokoknak már se szeri, se száma. És nem turisztikai céllal jönnek, hanem egyszerűen csak azért, hogy imádkozzanak, és megbékéljenek Istennel. Így Pio atya tovább folytatja küldetését: az isteni könyörületesség szolgálatát.

Róma, 1984. február 2.

                                                Sienai Bernardino Romagnoli OFM