Interjú Pio atya titkárával…
2009
augusztusában interjút kértem John Aurilia kapucinus atyától, a pampai
Legszentebb Megváltó-templom plébánosától – írja egy amerikai újságírónő, Arleen
Spenceley, a Tampa Bay Times (USA) munkatársa. – John atya nagy alázattal, olasz
akcentussal válaszolt kérdéseimre; elmesélte a történetét, majd váratlanul
hozzátette: „1967-ben Pio atya titkára lettem.” – „Bocsánat – vetettem közbe,
mert azt hittem, rosszul értettem. - Kinek a titkára? Úgy értettem, mintha Pio
atyát mondott volna.” Mint kiderült, nem félreértés volt. John atyát az
olaszországi Campobassóban szentelte pappá Alberto Carinci püspök 1966. december
17-én, és 1967 augusztusában ideiglenesen Pio atya titkára lett. Jelenleg a
passaici Kármelhegyi Szűzanya-templom plébánosa.
- Azelőtt is ismerte Pio atyát, vagy találkozott vele, mielőtt a titkára lett? -
Igen, a pietrelcinai
kisszemináriumból, ami kb. 65 km-re van San Giovanni Rotondótól, többször
meglátogattuk Pio atyát, hogy áldását kérjük. Mielőtt mellé kerültem, tíz éven
át állandó kapcsolatban voltam vele. Aztán megkértek, hogy egy hónapig
helyettesítsem a személyi titkárát.
- Mit tudott Pio atyáról, mielőtt a munkatársa lett? -
Azt, hogy szentéletű szerzetes,
csodákat tesz, hogy megkapta a stigmákat és a bilokáció adományát, és olvasni
tud a szívekben és a gondolatokban.
- Titkáraként milyennek ismerte meg Pio atyát? -
Nem tudtam meg róla többet, mint amit
már azelőtt is tudtam, kivéve, hogy a legnagyobb adománya az alázatosság. Hiába
jöttek hozzá ezrével az emberek, mindig alázatos maradt, és sohasem változtatott
a napirendjén: sok órán át imádkozott, sok órán át gyóntatott és hosszan
misézett, több mint egy órán át.
- Ha Pio atyára gondolok, a stigmák jutnak eszembe, és egy imája, amit gyakran
imádkozom. Önnek mi jut eszébe, ha Pio atyára gondol?
- Egy teljesen átlagos ember,
aki történetesen – Isten kegyelméből – nagyon szentéletű volt. Sok szenvedése
ellenére mindig mosolygott. Alázatos, kedves, imádságos emberként emlékszem rá.
- Kedvenc idézetem Pio atyának az a közismert mondása, hogy „Imádkozz, remélj,
és ne aggodalmaskodj!”. Munkatársaként mondott olyat Önnek, ami az Ön számára
ugyanilyen fontossá vált? -
Szavak nélkül beszélt hozzám. Nagyon
ékesszólóan és erőteljesen szólt hozzám azzal, ahogyan élt, állandó imádságban
és szenvedésben. De emlékszem, az imáról mondott valami nagyon találót: „John,
az ima a kulcs, ami nyitja a mennyország kapuját.”
- Szemtanúja volt a stigmáknak, a bilokációnak vagy más csodának? -
Igen, a stigmákat sokszor láttam,
amikor nem viselte a félkesztyűt. Bilokációnak vagy más csodának nem voltam
tanúja, de tudom, hogy igazak, mert közvetlenül olyanoktól hallottam róluk, akik
részesei voltak. Egyszer volt egy különös élményem. Nem tudtam, mit válaszoljak
egy asszonynak, aki levélben azt kérdezte Pio atyától, hogy a fia orvos
legyen-e, vagy pap. Odamentem Pio atyához, hogy megkérdezzem. A levél a kezemben
volt, ő nem olvasta, s még mielőtt feltettem volna a kérdést, azt mondta: „Mondd
meg neki, hogy jó orvos lesz a fia.” Ezen megdöbbentem.
- Milyen hatással volt Szent Pio atya az Ön lelkiségére, papságára?
- Mellette megértettem, hogy a
papságom nem az enyém, hanem Jézusé. Én csupán méltatlan eszköz vagyok. Arról is
meggyőződtem, hogy szerzetesi életem legnagyobb erőssége az ima és az alázat.
- Szokta kérni imáiban Szent Pio atya közbenjárását? -
Igen, mindennap, néha napjában
többször is.
- Miért ajánlja, hogy mi is kérjük Szent Pio atya közbenjárását?
- Mert ismerem,
beszéltem vele, érintettem, szeretem.
- Hogyan hatott Önre Szent Pio atya halála és szentté avatása?
- Úgy, hogy azóta egészen más
lett az életem: másként tekintek a szerzetesi életre, pozitívabban látom az
elérendő célokat és az elsajátítandó erényeket.
- S végül: Pio atya munkatársaként mit tanult meg Istenről és/vagy az
életről? -
Azt, hogy Isten nem bíró,
hanem szerető Atya és Anya, és érdemes élni, ha van bőséges remény, hit és
szeretet.
|