Pio atya szerint az ilyen imát mindig meghallgatja az Úr
Idő híján is kapcsolatban lehetünk Istennel…
„Legyünk biztosak abban, hogy Isten mindig közel van hozzánk. Úgy élünk, mintha
távol lenne, magasan, a mennyekben, és elfelejtjük, hogy ugyanakkor szüntelenül
mellettünk is van” – írta Josemaría Escrivá, az Opus Dei alapítója.
Amikor fizikailag közel vagyunk valakihez, akit szeretünk, természetes, hogy
szólunk hozzá. Nem beszélünk egyfolytában, hiszen akik szeretik egymást, azok
csöndben is tudnak lenni egymás mellett – de azért furcsa lenne, ha egész nap
nem szólnánk szerettünkhöz, aki mellettünk ül.
Isten is közel van hozzánk, a szívünkhöz szól, és válaszolnunk kellene valamit.
Akár olyan egyszerű szavakkal, mint ahogy a velünk egy szobában tartózkodó
szeretteinkhez szólnánk. Vagy folyamodhatunk a röpimákhoz, fohászokhoz,
„nyílvessző”-imákhoz – több névvel is illetik ezeket a rövid imákat, amelyekkel
napközben időnként az Úrhoz fordulunk. Nagyon kifejező a nyílvessző-ima
kifejezés – Pio atya is nyílvesszőhöz hasonlította a röpimákat, melyeknek
különleges erőt tulajdonított.
1914 decemberében azt írta, nem túlzás azt állítani, hogy Istennek meg kell hallgatnia
ezeket az imákat: „Szüntelenül kérlek, térj vissza a helyes szándékhoz, amely
kezdetben megvolt benned, és időről időre mondj egy rövid fohászt. Ezek mint
nyílvesszők sebzik meg Isten szívét, és arra kötelezik Őt – és ebben az esetben
nem túlzás ezt a szót használni –, arra kötelezik, hogy megadja neked kegyelmét
és segítségét mindenben.”
A röpima rövid, pár szavas imádság, mellyel napközben, amikor nincs idő hosszabb
imádságra, a teendők megszakítása nélkül Istenhez tud emelkedni a lélek – írja
a Magyar
Katolikus Lexikon. – A legrövidebb röpima Isten és a Szűzanya neve:
„Úristen!”, „Istenem!", „Jézusom!”, „Mária!”. Röpimaként mondható a katolikus
köszöntés is: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Vagy a következők: „Istenem,
Mindenem!”; „Jézus Szíve, bízom benned! Neked ajánlom a szívemet!”; „Mária,
segíts!”; „Szent József, oltalmazz!”. Röpimát mondunk váratlan helyzetekben,
amikor önkéntelenül Istenhez menekülünk külső veszedelem vagy kísértés miatt
(„Istenem, segíts!”); Isten jóságának eleven megtapasztalásakor („Deo Gratias!
Hála Istennek!”); az istengyermeki, illetve jegyesi szeretet késztetésére minden
különösebb külső ok nélkül („Istenem, szeretlek! Jézusom, Szerelmem!”).
Ezek a rövid imák magától értetődően fognak eszünkbe jutni, ha tudatában vagyunk
Isten állandó jelenlétének életünkben. Egy lélegzetvételnyi idő elég, hogy
kimondjuk őket, mégis irányt mutatnak. Felemelik a lelkünket Istenhez, és
segítenek veszély idején.
„Uram, Jézus Krisztus, élő Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”
„Én Uram, én Istenem!”
„Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem!”
„Uram, hiszek, segíts hitetlenségemen!”
„A Szent Kereszt legyen világosságom!”
„A te kegyelmed elég!”
Magyar Kurír (vn) |