Erre az ősi zarándokhelyre küldte Pio atya a vezeklőket...
A ferences harmadrendi Bret Thoman mutatta be nemrég az Aleteia portál
olvasóinak a dél-olaszországi Monte Sant’Angelót, a Szent Angyal hegyét, ami a
középkor zarándokainak egyik fontos célpontja volt, és Pio atya is sokaknak
ajánlotta.
A Monte Sant’Angelo, mint az a nevéből is sejthető, angyali látogatásnak
köszönhetően vált híressé: a hagyomány szerint Szent Mihály főangyal jelent ott
meg. A kegyhely a Szent
Mihály kardjaként emlegetett különös egyenes vonal egyik pontja.
Az Puglia nevű délolasz régióban fekvő zarándokhely nincs messze San Giovanni
Rotondótól, ahol Pio atya élete java részét töltötte, és ahol a sírja található.
A középkori legenda szerint egy nemesember elveszett bikáját kereste, s egy
barlangban akadt rá végül: az állat ott térdelt. Mivel nem tudott a közelébe
menni, végül rálőtt az íjával, a nyílvessző azonban megfordult a levegőben, és a
férfit találta el. A helyi püspöknek, aki háromnapos imát és böjtöt rendelt el
az eset után, megjelent Mihály angyal. Mikor harmadszorra is megjelent, az
angyal arra utasította, építsen kápolnát, azonban ne szentelje föl, mert az
angyal jelenléte fogja megszentelni.
A helyiek által csak Monte néven emlegetett szent hely fontos úticél volt a
középkorban; megálltak itt az Itáliából a Szentföldre tartó zarándokok és a
keresztesek. Az évszázadok során pápák, szentek és uralkodók is tiszteletüket
tették a hírneves kegyhelyen, melyet a zarándokhelyek között Rómával és
Compostelával tekintettek egyenrangúnak.
Pio atya gyakran küldött
vezeklésként gyónókat a Monte Sant’Angelóra, mivel tőlük mindössze 25
kilométerre volt.
Az első, amit a látogató észrevesz, a vár, amely már önmagában is erőt sugároz.
A bazilika fölött latin nyelvű felirat olvasható: „Terribilis est locus iste;
hic domus Dei est et porta coeli”, vagyis: „Félelmetes ez a hely; itt van az
Isten háza és a mennyország kapuja”. Az idézet a Teremtés könyvéből származik;
azután mondta Jákob, hogy látta álmában a mennybe vezető létrát, melyen le-föl
jártak az angyalok. Ezután Isten megerősítette, hogy neki adja azt a földet, s ő
„megrémülve azt mondta: »Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten
háza és a menny kapuja!«”.
Belépve hirtelen nagyon más atmoszférát érzékel a látogató – folytatja Bret
Thoman, aki gyakran vezet zarándoklatokat Olaszországba. 86 kőlépcsőn kell
lefelé menni, ami valóban Jákob „lajtorjájára” emlékeztet. A lefele úton az
olasz hívők egy imát szoktak mondogatni magukban: „Scala santa, scala santa,
Padre, Figlio e Spirito Santo” (Szent lépcső, szent lépcső, Atya, Fiú és
Szentlélek) – majd keresztet vetnek. A lépcső mentén Szent Mihály ábrázolásai –
a harcos angyalt gyakran hívják segítségül az ördögűzők, hogy segítsen kiűzni a
gonoszt.
A falon sok száz évvel ezelőtti graffitikat is felfedezhetünk: kőbe vésett
kereszteket, arcokat, kezeket. A kézábrázolások egyesek szerint beszédesek: a
Szentföldre tartó zarándokok és keresztesek egyik kezük nyomát hagyták ott az
odafele úton, a másik kéz nyomát akkor látjuk a falon, ha épségben vissza is
tértek. Ebből sajnos elég kevés van.
A lépcső aljában találjuk a Porta del Torót, azaz a Bika ajtaját. Jobbra nyílik
a grotto, melyben többek között egy Szent Ferencnek tulajdonított tau jelet is
láthatunk a falon. Állítólag a szent eddig volt hajlandó belépni, mert nem
érezte méltónak magát arra, hogy beljebb menjen a szent helyen, amely az
egyetlen templom a világon, melyet nem emberkéz szentelt meg, hanem maga az
arkangyal.
Forrás: Aleteia.org
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
