Renzo Allegri: Pio atya csodái
Renzo Allegri könyve először 1993-ban jelent meg, olaszul – most pedig, csaknem
harminc évvel később magyarul is, a délvidéki Agapé Kiadó gondozásában. A
kötetet Szabó Miklós fordította.
A szerző 1984-ben írt már egy könyvet Pio atyáról. Abban a San Giovanni
Rotondó-i, stigmatizált kapucinus szerzetes szenvedéseit és erényeit emelte ki.
A Pio
atya csodái című kötetében viszont a Pietrelcinából származó, már
életében szentként tisztelt páter karizmáira fókuszál, azokra a rendkívüli
adományokra, amelyeket bőséggel birtokolt, mint a mennyből kapott ajándékokat.
Allegri 1967-ben, Pio atya egy évvel később bekövetkezett halála előtti évben
kétszer is találkozott vele. Könyvében bőségesen idézi rendtársait, azokat a
személyeket, akik részesei vagy szemtanúi voltak csodáinak, és merít a róla
szóló, tengernyi dokumentumból. Elsősorban olyan emberek tanúságát gyűjtötte
össze, akik társadalmi szerepük és intellektuális felkészültségük miatt kiemelt
figyelmet érdemelnek, és csak a legmegbízhatóbb forrásokat használta fel.
Renzo Allegri megállapítja: Pio atya életét megmagyarázhatatlan események
kísérték. „Saját magam számára is rejtély vagyok” – ismételte gyakran barátaival
beszélgetve az atya. Ötven évig hordozta testén a stigmákat, az eleven és vérző
sebeket, melyeket egyetlen orvos és semmiféle gyógyszer sem tudott
meggyógyítani. Teste édes parfümillatot árasztott, amely akár ezer kilométer
távolságból is érezhető volt. Rendkívüli „utazásokat” tett testéből kilépve,
bilokációban. Olvasott az emberek gondolataiban, és ismerte olyan emberek
magánéletét, akikkel azelőtt soha nem találkozott. Csodás gyógyításokat végzett.
Rendíthetetlen ateisták tértek meg nála teljesen váratlanul. Gyakran borzalmas
küzdelmeket vívott a gonosz sötét erőivel, a sátánnal, teste kék-zöld volt
ilyenkor. A könyv szerzője megállapítja: „Pio atya olyan ember volt, aki
számunkra ismeretlen dimenziókat érintett.” Egyúttal rávilágít: a csoda nem
emberi tevékenység eredménye. Az ember nem képes csodát tenni. Ez egyedül Isten
számára lehetséges, aki embereket is felhasználhat tervei véghezviteléhez.
Pio atya pontosan tisztában volt ezzel, folyamatosan hangoztatta: a csodákat nem
a maga erejéből, hanem Isten kegyelméből hajtja végre.
Már Pio atya életében szárnyra keltek olyan szóbeszédek, hogy gyakran kereste
fel bilokációban a keleti tömb országait. Ismert, hogy ezekben az ateista
kommunista hatalom elnyomta a vallás minden formáját. Pio atya ott állt Alojzije
Stepinac érsek mellett a jugoszláviai bírósági tárgyaláson, Stefan Wyszyński
bíboros és lengyelországi követői és különösen Mindszenty József bíboros,
hercegprímás mellett. Utóbbi titkára bizalmasan megosztotta egy olasz pappal,
hogy Pio atya járt a bíborosnál a budapesti börtönben. Mivel a hercegprímás
nagyon szeretett volna misézni, a San Giovanni Rotondó-i szerzetes minden
szükséges kelléket eljuttatott neki a fegyházba, segített a szentmise
bemutatásában, ministrált, és a végén mindent magával vitt.
Amikor egyik tisztelője azt mondta Pio atyának: „Atyám, szent akarok lenni”, ő
így válaszolt: „Jól van, leányom, de tudnod kell, hogy kutya élet az!” A kötet
írója kiemeli: Pio atya tudatosan és lelkesen lépett rá az életszentség és a
misztikus tapasztalatok útjára. „De hamarosan a saját bőrén tapasztalta meg,
milyen szörnyű következményei vannak ennek a döntésnek.
A szent nem egy kiváltságos ember, inkább olyan hős, aki lehetetlen csatákat vív
a hétköznapi halandókért.”
A rengeteg tanúvallomás közül, melyek hitelesítik a csodákat, nehéz bármelyiket
kiemelni, mégis, közülük hármat ismertetünk.
Egy háborút megjárt százados elmesélte: a csatatéren, egy szörnyű,
fegyverropogástól hangos órában, nem messze tőle megszólította egy „sápadt, de
kifejező tekintetű” szerzetes, akit soha nem látott, és felszólította, hogy
azonnal menjen közel hozzá. Ő elindult felé, de mielőtt odaért volna, azon a
helyen, ahol állt, felrobbant egy gránát, és nagy szakadékot nyitott. A kapitány
a szerzetes felé fordult, de ő már nem volt ott.
Egy híres divattervező, Martina Ghini évekig szenvedett krónikus
tüdőbetegségben, az orvosok már lemondtak róla. Az őt ápoló apácának a főorvos
azt mondta, készítse elő a szent olajat az utolsó kenethez, mert már csak néhány
óra van hátra. Martina elaludt, és látomása volt: egy virággal teli réten látott
egy szakállas szerzetest, aki azt mondta neki: „Ne félj! Imádkozz Jézushoz, és
meggyógyulsz.” Felemelte a kezét, és megáldotta Martinát, aki ettől kezdve egyre
jobban lett, végül teljesen meggyógyult.
A fizikai gyógyulások mellett hihetetlennek látszó megtérések is történtek Pio
atya közbenjárására, elsősorban azt követően, hogy megjelentek testén a stigmák.
A genovai Cesare Festa híres ügyvéd volt, megrögzött szabadkőműves, az egyik
legnagyobb tisztség viselője. Megalkuvást nem ismerően harcolt a Katolikus
Egyház ellen. Pio atyát tisztelő unokatestvére javaslatára elment San Giovanni
Rotondóba, azzal az eltökélt szándékkal, hogy leleplezi a csalót. Amikor
megérkezett, Pio atya azonnal odalépett hozzá – előtte soha nem látta, nem
hallott róla –, és megkérdezte, hogyhogy idejött, szabadkőműves létére. A
meglepődött Festa nem titkolta: feladata az, hogy harcoljon az Egyház ellen, de
Pio atya csak elmosolyodott. Félrevonultak, és hosszan elbeszélgettek. Végül az
ügyvéd azt kérte, hogy Pio atya gyóntassa meg, de ő még korainak tartotta ezt.
Egy hét múlva azonban Festa visszament hozzá, már nem tudott meglenni Pio atya
lelki közelsége nélkül. Megfogadta a tanácsát, és elzarándokolt Lourdes-ba. Ez
hatalmas port kavart. Cesare Festa ettől kezdve a katolikus hit és Pio atya
harcos apostola lett.
Renzo Allegri tényként szögezi le: Pio atya földi élete csapások, fizikai, lelki
és erkölcsi szenvedések sorozata volt. „Csalónak és szélhámosnak tartották,
harcoltak ellene rendtársai, elítélte az Egyház, megalázták öregségében…
Viszontagságai Krisztuséhoz hasonlók, aki gonosztevőként a kereszten végezte.
Pio atya halála után azonban az igazság utat tört magának. Rájöttek, hogy nem
volt sem csaló, sem szélhámos. Egyszerűen csak megrágalmazták, ő pedig végtelen
türelemmel, rendíthetetlen hittel, lázadozás és zokszó nélkül viselte a vádakat,
szenvedéseket, megaláztatásokat.”
Renzo Allegri: Pio atya csodái
Magyar Kurír |