KERESZTÚT PIO ATYÁVAL
	1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust. – „Mennyire szenvedek, amikor látom, nemcsak hogy nem törődnek az emberek Jézussal, hanem ami ennél rosszabb, bántalmazzák is, és borzasztó szitkokkal káromolják Őt. Szeretnék inkább meghalni vagy legalább megsüketülni, mintsem e szitkokat hallani, mellyel az emberek illetik Istent. Így imádkoztam  az Úrhoz: Uram, inkább ölj meg, mintsem jelen legyek, amikor bántanak Téged!”
	2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet. – „Teljesen hagyatkozzatok rá a lelkek édes Jegyesére. Hajtsátok fejeteket e gyengéd Jegyes szívére, ahogy a szeretett tanítvány is tette, és ne féljetek, mert az Égi Mester nem fogja megengedni, hogy egy hajszál meggörbüljön a fejeteken, ahogyan nem engedte, hogy bántás érje tanítványait a Getszemáni kertben. És a tolongó sokaság közepette észrevétlenül kísérjétek a Királyt a Kálváriáig.”
	3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel. – „Jézus, a fájdalmak férfia úgy szeretné, ha minden keresztény őt követné. Most Jézus nekem is kínálja e kelyhet; én elfogadtam, íme, ezért nem kímél engem. Az én szegényes szenvedésem mit sem ér; Jézusnak mégis tetszik, mivel itt a földön annyira szeretem Őt. Ezért azokon a napokon, amikor Ő többet szenvedett a földön, jobban érezteti velem a szenvedést.”
	4. állomás: Jézus szent Anyjával találkozik. – „A Fájdalmas Szűz nyerje el szentséges Fiától, hogy egyre inkább elmélyedhessünk a kereszt misztériumában, és vele együtt megrészegedhessünk Jézus szenvedésétől. A szeretet legnagyobb bizonysága szenvedni a szeretett személyért; és miután Isten Fia tiszta szeretetből annyit szenvedett értünk, nem lehet kétségünk afelől, hogy az Érte hordozott keresztet lehet szeretni.”
	5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni. – „Jézus ismételten mondja nekem: „Ne félj, én szenvedést adok neked, de erőt is adok hozzá. Azt akarom, hogy a lelked mindennapos és rejtett vértanúsággal tisztuljon és próbáltassék meg. Ne csodálkozz rajta, ha megengedem az ördögnek , hogy gyötörjön, a világnak, hogy undorítson, s a számodra legkedvesebb személyeknek, hogy kínozzanak téged; mert semmi sem tudja legyőzni azokat, akik az én szeretetemért hordozott kereszt alatt nyögnek, és akiknek én magam sietek segítségére.”
	6. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak. – „Szelíden helyezzétek szíveteket a mi Urunk sebeibe, ne karotok erejével. Igen nagy bizalommal legyetek az Ő irgalmassága és jósága iránt, mert Ő soha el nem hagy benneteket. Éppen ezért mindig jól öleljétek át az Ő szent keresztjét; segítsetek neki.”
	7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel. – „Szüntelenül ajánljátok fel az Úrnak életetek áldozatát, és mindazt, amit el kell viselnetek. És Jézus a rá annyira jellemző szuverenitással fog uralkodni a szíveteken. S hogy egyre inkább méltók legyetek a szentek dicsőségére, ajánljatok fel Istennek mindent, amit csak elviseltek, napjában százszor vagy még többször. Szorosan kötődjetek Hozzá szerelmes akarattal.”
	8. állomás: Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat. -  „Jézus Krisztus a példakép és a minta, aki szerint életünket alakítanunk kell. Jézus azonban a keresztet választotta királyi zászlajául, ezért azt akarja, hogy minden követője a Kálváriára vezető utat járja, hordozza keresztjét, és azon lehelje ki lelkét. Csak ezen az úton jutunk el az üdvösségre.”
	9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt. – „Mindig a hit szemével tekintsünk Jézus Krisztusra, mint a mi jóságos és jótékony angyalunkra, aki keresztjét hordozva megy föl a Kálváriára; s miközben Ő kínok közepette haladt fölfelé a Golgota emelkedőjén, látjuk, hogy lelkek serege követi őt, akik saját keresztjüket hordozva ugyanazt az utat járják.”
	10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól. – „Szegény Jézusom, újra megbántottalak téged! A szívem oly kemény, hogy nem tud annyira megindulni, amennyire kellene, amikor ama bántásokra gondolok, amelyeket Jézussal szemben elkövettem. De amennyire csak képes vagyok rá, bánni akarom. Ezért sírtam csöndesen, de a fájdalom könnyei egyúttal nagy boldogságot jelentettek számomra.”
	11. állomás: Jézust a keresztre szegezik. – „A Kálvária hegyén azok a szívek laknak, akiket az égi Vőlegény kedvel. Ó, mennyire boldognak kell tartanod magadat, ha erőfeszítéseket tehetsz azért, hogy mindig ott időzzél, hűségesen és szerelmesen ott lakozzál, hogy imádhasd ezen a hegyen a megfeszített Krisztust már ebben az életben, mert így biztosíthatod teljes bizonyossággal azt, hogy a másik életben is imádhatod a megdicsőült Jézust!”
	12. állomás: Jézus meghal a kereszten. – „Jézus hozzám fordult, és azt mondta: „Fiam, ne hidd, hogy az én haláltusám három óráig tartott, nem. Én a világ végezetéig vívom haláltusámat azokért a lelkekért, akik számomra kedvesek. Miközben haláltusámat vívom, fiam, nem szabad elaludnod. Lelkem keresi az emberiség jóság cseppjeit; de jaj, magamra hagynak közömbösségük terhével.”
	13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről. – „Nagyon meg kell alázkodnunk, látva, hogy mennyire nem vagyunk urai önmagunknak, és mennyire szeretjük a kényelmet és a pihenést. Mindig tartsd szemed előtt Jézust: Ő nem pihenni jött közénk, és nem keresett kényelmes körülményeket sem lelki, sem testi értelemben, hanem harcolni jött, önmagát megtagadni és meghalni jött.”
	14. állomás: Jézus holttestét sírba teszik. – „Meg ne hátráljatok, és még kevésbé meg ne álljatok, amíg föl nem értek az élet kálváriájára. Jézus fogja majd a kezeteket, hogy ne tétovázzatok. Isten segítő kegyelme, és a jutalom, amit Jézus tartogat számotokra, édes bátorításotokra lesz.”
	15. állomás: Jézus feltámad a halálból. – „Miért áldozta föl magát halálával Jézus Krisztus? Hogy kiengesztelje bűneinket – válaszolja a hit. Miért támadt föl oly csodálatos módon? Hogy tanúságot tegyen nekünk megváltásunk következményeiről. Halálával megmutatja nekünk, hogy halottak voltunk a bűn miatt, föltámadásában pedig kegyelemre való újjászületésünk legtökéletesebb modelljét kaptuk.”