"Nem fáradok bele az imádságba..."

(A harmadik levelében Pio atya jellegzetes ferences szemlélettel közelít Isten Fia emberségének titkához. Elmondja: tudja, hogy biztonságban van Jézus karjaiban, ám a gonosz lélek ki akarja szakítani ebből az ölelésből; ugyanakkor biztos benne, hogy Jézus nem akarja elveszíteni őt, hiszen a kereszten utolsó csepp vérét is kiontotta az emberiség megmentéséért.)

           Szeretett Atyám!

           Közeledik az áldott karácsony, és lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy el ne mulasszak minden, szíve által áhított mennyei vigasztalással teljes karácsonyt kívánni Önnek. Bár szüntelenül imádkozom Önért, akit oly nagyon szeretek, a következő napokban mégis megkétszerezem könyörgéseimet a mennyei Gyermekhez, hogy kegyesen őrizze meg Önt minden földi bajtól, legfőképpen attól a csapástól, hogy valaha is elveszítse a gyermek Jézust.

           Egészségi állapotom továbbra is hullámzó. Igaz, szenvedek, mégpedig sokat, de nagyon boldog is vagyok, mert a gyötrelmek közepette az Úr továbbra is kimondhatatlan örömmel szokott megajándékozni.

           Atyám, ha nem kellene állandó küzdelmet folytatnom a gonosszal, szinte a mennyországban érezném magam; sokszor úgy érzem, a gonosz lélek megragad, és ki akar szakítani Jézus karjaiból. Istenem, micsoda harcokra kényszerít! Vannak pillanatok, amikor a saját magam elleni állandó küzdelem már-már az őrület határára kerget. Atyám, mennyi könny és sóhajtozás közt esedezem az éghez, hogy megszabaduljak! De nem számít; nem fáradok bele az imádságba, Jézus kérlelésébe. Igaz, imáim inkább büntetést, mintsem jutalmat érdemelnek, hiszen számtalan bűnömmel oly sokszor megbántottam Jézust. De végül majdcsak megkönyörül rajtam, és vagy elvesz ebből a világból és magához hív, vagy megszabadít ettől a kínlódástól. S ha úgy tetszik neki, hogy egyik kegyelmet se kapjam meg, remélem, legalább azt a kegyelmet megadja, hogy továbbra is ellen tudjak állni a kísértésnek. Jézus nem méricskélt, amikor vérét ontotta az emberiség megmentéséért; vajon méricskélné a bűneimet, hogy elveszejtsen? Nem hiszem. Szentségében hamarosan szent szeretettel fizet meg e leghálátlanabb teremtményének.

           S ön mit szól mindehhez? Kérem, mondja el Jézusnak, hogy megtartom ígéretemet, s igyekezni fogok többé meg nem bántani, hanem mindig szeretni őt.

Fra Pio

Pietrelcina, 1910. december 20.