"Lehetetlen, hogy Jézus a
vesztemet akarná…”
(Pio atya tisztában
van azzal, hogy a bűn drámai szakadást idéz elő
Isten és a bűnös között, s hogy bárki, akár ő maga
is, belezuhanhat ebbe a szakadékba. Ám hisz abban, hogy Isten
mindent Fia kezébe adott, így az ítéletet is. )
Kedves Atyám!
Jézus
továbbra is velem van, nem hagyott el, így
könnyebb ellenállnom a kísértéseknek, és
alávetnem magam az isteni akaratnak… Látja,
atyám, mily bőséges az Úr jósága és édessége, ha
mégoly elvetemült bűnös vagyok is!
S vajon én
hogyan viszonozhatnék ily nagy irgalmat? Mit
adhatok neki cserébe ennyi jótéteményért? Ha
tudná, atyám, életem során hányszor cseréltem
fel Jézust hitvány, evilági dolgokra!
Érthetetlen, hogy egyfolytában bánom elkövetett
bűneimet, ismételten elhatározom, hogy soha
többé nem követem el őket, újra meg újra
kimondom, hogy sohasem akarok többé vétkezni; s
vérző szívvel mégis azt kell mondanom, hogy
sajnos mindezek ellenére még mindig oly gyarló
vagyok, s azt hiszem, az Úr igen sokszor
elégedetlen velem. Időnként nagyon elkeseredem,
mert szinte lehetetlennek érzem, hogy Jézus
megbocsássa rengeteg vétkemet; mégis sokszor
arra gondolok: lehetetlen, hogy Jézus a
vesztemet akarná. Miféle dolog ez? Kérem,
magyarázza meg! Bár hozzáteszem, mindez
önkéntelenül zajlik bennem, hiszen a
legcsekélyebb dologban sem akarok az Úr tetszése
ellen cselekedni.
Atyám,
mennyire szenvedek attól, hogy látom, az emberek
nem csupán elfordulnak Jézustól, hanem, ami még
rosszabb, bántják, sőt szörnyű káromlásokkal
illetik! Inkább meghalnék, vagy legalábbis
megsüketülnék, semmint halljam, amint az emberek
ily gyalázatosan sértegetik Istent.
A következő
imával fohászkodom az Úrhoz: Uram, add, hogy
inkább meghaljak, mintsem én is azok közé
kerüljek, akik bántanak téged! Ön is ajánljon az
Úrnak, és kérje számomra ezt a kegyelmet, ha ez
az ő nagyobb dicsőségét szolgálja…
Továbbra is
kérem mindenkori áldását,
Fra Pio
San Marco
|