"Jól tudom, hogy a kereszt a szeretet záloga...”

(Küzdelmes lelki utazása, misztikus útja során Agostino atya válaszai olyanok Pio atya számára, mint "mennyei fénysugár" és "jótékony harmat".)

          Szeretett Atyám!

          Jézus szentelje meg lelkét, és adja meg Önnek mindama jót, amit más lelkek számára kér. Úgy legyen.

          Dicsértessék Jézus! Legutóbbi levele némi vigaszt nyújtott mélységesen elkeseredett lelkem számára. Fénysugárként derítette fel a lelkemet; halvány fénysugár, de hála az égnek ahhoz elegendő, hogy lássam, merre lépjek, hogy el ne essem. Ez a kis fény erőt ad a kereszthordozáshoz, és segít, hogy mázsás súlyát ne érezzem oly nehéznek.

          Elpirulok, hisz jól tudom, hogy a kereszt a szeretet záloga és a megbocsátás biztosítéka, s hogy az a szeretet, amelyet nem táplál és nem erősít a kereszt, nem is igazi szeretet, csupán szalmaláng. S hiába tudja mindezt a Názáreti hűtlen tanítványa, mégis nyomasztó súllyal nehezedik szívére a kereszt, és ó, Atyám, ne botránkozzék meg és ne háborodjék fel azon, amit most mondok sokszor keres egy-egy könyörületes Cireneit, akitől megkönnyebbülést és vigaszt remél.

          Vajon mennyit érhet az én szeretetem Isten előtt? Rettegek, hogy az ő szemében talán nem is igazi a szeretetem. S ez csak egyik vívódásom a sok közül, melyek néha olyannyira szorongatnak, hogy már-már úgy érzem, belepusztulok.

          Ugyanakkor mégis hatalmas vágy él bennem, atyám, hogy szenvedjek Jézus szeretetéért. De hogy lehet az, hogy amikor bekövetkezik a megpróbáltatás, akaratom ellenére mégiscsak vigasztalást keresek? Mekkora erőt kell vennem, micsoda erőszakot kell tennem magamon e megpróbáltatások közepette, hogy lecsendesítsem természetemet mondjuk így -, mely olyannyira követeli a vigasztalást!

          Nem akarom átélni ez a harcot; sokszor zokogok, akár egy gyermek, mert úgy érzem, mindez azért van, mert nem szeretem Istent, és nem vagyok vele összhangban. Mit szól Ön mindehhez?

          Írjon, valahányszor Jézus akarja, és mindig hosszan! Nehézségeim, kétségeim, küzdelmeim közepette úgy várom válaszát, mint mennyei fénysugarat, mint szomjas növény az üdítő harmatot.

          Áldjon meg, Atyám, és mindig imádkozzék azért, aki szüntelenül megemlékezik önről az Úr előtt!

          A főtisztelendő Atya, valamint családom és barátaim valamennyien szívélyes üdvözletüket küldik.

Alázatos fia,

Fra Pio kapucinus

Pietrelcina, 1915. április 21.