"A szent engedelmesség volt az utolsó hang…”

          Szeretett Atyám!

          Jézus legyen mindenkor Önnel, és viszonozza mindazt, amit lelkemért tesz! Megkaptam a levelét; elismeréssel és hálával telt szívvel köszönöm…

          Mi történt? Élénk kísértéseivel állandóan mellettem van a sátán, s én egyfolytában figyelem, de mindig tehetetlenül, mert tudom, hogy olyan erős akarattal sem tudnék megszabadulni tőle, amilyenre vágynék. A támadás közelít, közelít, egyre közelít, és lényem középpontját találja el. Immár a szent engedelmesség is kockán forog, pedig ez volt az utolsó hang, amely megszilárdította lankadó erőmet. Istenem! Mi lesz ezzel a teremtményeddel?

A bizonyosságokat elfojtja a gyötrelmek és a kételyek tombolása, mert az, aki mindenható, tudja, hogyan oszlassa el a világosságot és a vigasztalás érzéseit pontosan azért, hogy a lélek megmaradjon a gyötrelemben, s a cseppnyi méz után a keserűség kelyhére tapassza ajkait, és fenékig ürítse azt.

Teljesedjenek teremtményedben a te örök, igazságos rendeléseid, ó, szeretet Istene, de adj erőt, hogy remélni tudjak a remény ellenében!

Atyám, most befejezem. Nincs erőm folytatni.

Ajánljon engem Jézusnak; én is állandóan neki ajánlom önt. Kérem, legyen nyugodt, hiszen Jézus kedvét leli Önben, s a megpróbáltatás hamarosan véget ér!

Kérem, adja át üdvözletemet a doktornak. Örülök, és hálát adok Istennek, amiért ilyen jó társat adott Önnek. Valóban jó fiú, de néha még ezek a jó fiak is tesznek rosszat az atyai jóság ellen. Ő is eljátszotta a kegyelmet, amikor túlzásba esett egy súlyos próbatétel pillanatában.

Áldjon meg mindenkor!

Nagy szeretettel:

                                                                              Fra Pio kapucinus

San Giovanni Rotondo, 1918. szeptember 6.