Mennyire édes, ó Atya, a név:   kereszt !

Itt, Jézus keresztjének tövénél, a lelkek fénybe öltöznek,

szeretettől fellángolnak; itt szárnyat öltenek,

hogy magasabbra szárnyalhassanak.

Ez a kereszt legyen nekünk is pihenésünkben fekhelyünk,

a tökéletesség iskolája, a mi szeretet örökségünk.

Ezen célból figyeljünk, hogy ne válasszuk el a keresztet

Jézus szeretetétől: másképpen ez a másik nélkül

elviselhetetlen teherré válna gyengeségünk részére.

A Fájdalmas Szűzanya az ő szentséges Gyermekétől nyerje el

számunkra a kegyelmet, hogy elmélyüljünk a kereszt titkában,

és hogy Máriával megittasodjunk Jézus szenvedésével.

A szeretet legteljesebb jele a szeretet személyért való szenvedésben áll,

és miután Isten gyermeke tisztán szeretetből elszenvedett értünk

ilyen sok fájdalmat, nem marad semmi kétség,

hogy az érte való kereszthordozás annyira szerethetővé lesz, mint maga a szeretet.

A szentséges Szűz nyerje el számunkra a kereszt, a szenvedés szeretetét és Ő,

aki elsőként gyakorolta az evangéliumot teljes tökéletességében,

teljes komolyságában, még mielőtt az megjelent volna,

nyerje el számunkra és ő maga adja nekünk az ösztönzést,

hogy közvetlenül hozzá menjünk.

Mi magunk is erőltessük meg magunkat, mint számtalan kiválasztott lélek,

hogy mindig e mögött az áldott Anya mögött legyünk,

hogy mindig mellette járjunk, mivel nincs más út, ami az életre vezet,

ha nem az, amit a mi Anyánk járt: ne utasítsuk vissza ezt az utat,

mi, akik révbe szeretnénk érni.” (..…)

(1915. július 1.)